„Ezek követik a Bárányt, bárhová is megy.” (Jel 14,4)
„Nem egyház az, amelyik önmagáért van.” – hirdette Bonhoeffer, századunk nagy teológusa. Nem egészséges az a hit, kegyesség, gyülekezeti élet, amely saját boldogulásával, üdvösségével van elfoglalva.
Emberré válásunk, emberré fejlődésünk fontos szakasza a gyermekkor, de nem maradhatunk gyermekek, vagyis csak fogyasztók, akik ellátásra szorulnak. A saját maga körül forgó hit nem az a hit, amit a Názáreti Jézus hozott az embervilágnak mint lehetőséget, mint ajándékot.
Jézus Krisztus testet öltése arról szól, hogy Isten kilépett önmagából az emberért, alászállt az emberi élet poklaiba.
Dsida Jenő erdélyi költő így ír erről:
„Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit, /Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült az út pora.”
Jézus mindig úton volt. Elérhetővé tette magát a szükségben lévők számára. Nem templomba hívogatta az embereket, hanem testében Ő vitte el számunkra a templomot, vagyis az isteni, emberhez méltó élet lehetőségét.
„Ezek követik a Bárányt, bárhová is megy” – olvastuk előbb. Ez a Bárány nem buta birka, aki a tömeggel sodródik a kolompszó, vagy a vezérbirka szava után. A Báránykrisztus szuverén döntése alapján vállalta az áldozatot.
A magukat igaznak tartó, ítélkező, bezárkózó vallások gúnynevet is ragasztottak rá: „bűnösök barátja”.
A Bárányjézus mai követőinek is ez az útja. Az igaz egyház Krisztus földön élő teste, a ma is élő, cselekvő Krisztus teste. Az egyháznak ma is úton kell lennie. Ott kell lennie, ahol az emberek élnek, ahol történnek a dolgok, ahol segítségre szoruló életek, állapotok vannak.
Nagy mindig a kísértés arra, hogy visszavonuljunk, bezárkózzunk, gettósodjunk, valamilyen kis steril, csendes, védett szigeten megtaláljuk a magunk kis mennyországát. De az egyház nem tölti be küldetését, ha áll, ha stagnál. Az egyháznak az élő Istentől kapott küldetése, feladata van, ma is követni kell a Bárányt, bárhová is megy.
A hamis vallásosság egyik jellemzője, hogy nem tanítja meg az embert a nehézségek, gondok megoldására, ill. hordozására.
A Názáretinek igenis van mondanivalója és programja a szegényeknek, munkanélkülieknek, hajléktalanoknak, bűnözőknek, prostituáltaknak, a megfáradtaknak, idegbetegeknek, feszült és széthulló családoknak, hinni nem tudóknak, a bűneikben fuldoklóknak. Minden szükségben és hiányban lévő számára Ő a válasz. De az Ő válasza az Ő követőiben testesül, valósul meg! Szépen hangzik az, hogy az egyház mutasson Krisztusra. Sokszor pont az a baj, hogy „csak”mutat Krisztusra, nem pedig éli a Krisztust. Krisztus mai élete az egyház által kell, hogy megvalósuljon. Jézus erről ezt mondta: „az emberek látják a ti jó cselekedeteiteket és ezután dicsőítik majd az Istent.”
Az izraeli Holt tenger azért holt, mert a só túlkoncentrált állapotban benne megöl minden életet. Kívülről szép kék, de belül halál. A turisták jókedvűen lubickolnak benne, de ha hosszabb ideig bent maradnának, nem bírná ki a szervezetük. Jézus azt tanította, hogy az Ő követői a világ sója, ízesítője. De a só egy helyen, sűrítetten öl. A túlkoncentrált kegyességben lehet egy kicsit lubickolni, de életet nem ad, sőt öl. A sót kicsiny adagokban kell széthordani.
Végezetül néhány meditatív gondolat:
Néha gyenge és szomorú vagyok.
Néha úgy fáj, hogy azt hiszem, megszakad belül.
Át kell élni a levegőtlenséget, a kínt, fájdalmat, vagyis a poklot,
a testi-lelki-szellemi hiányt.
Magamért, másokért.
Nem gondoltam, hogy van ilyen.
Akik alászálltak a poklokra…
Számukra már nincs elveszett ember.
Megtörettek, meghaltak Mesterükkel, és általa kenyérré lettek embertestvéreik
számára.
Ők a gyógyítás, simogatás, helyreállítás „rabszolgái”.
Isten szólt hozzám, a „börtönben lévő léleknek”:
„Én benned vagyok, a törékeny cserépedényben.
Erőm erőtlenség által működik.”
Ez a Szellem teljes szabadsága,
a repülés méltósága, és szentsége:
A galamb önként zuhan az oltárra.
Hússá, vérré lesz sokaknak.
De onnan mindig feltámad, még ha
negyednapos hulla is, mint volt
Lázár.
Ez az a Szellem, aki összekapcsolja
az embereket,
ez az a szál, amely soha nem
szakad el.
Kossuth Rádió, 2009. szeptember 18.